Szia Matej! Hogyan mutatnád be magadat pár mondatban?
Szia Lilla! Ha röviden kell fogalmazni, akkor kíváncsi, kísérleti kertésznek mondanám magam, de ezt a dolgot ki lehet azért ennél jobban is bontani, esetleg más szemszögből nézni saját fizikai-lelki énemre. Mondhatom pl. azt is, hogy kétkezi kertben alkotó, külső és belső kertekre specializálódott felfedező.
Lehetek egy folyton kérdéseket feltevő, végtelen sok ötleteken ötletelő kreatív ember, netán utazó, kalandor, csavargó, félnomád, a folyton útonlét embere. Hobbifotós és virágkötő, néhanapján írogató, verselgető lélek. Végezetül, de nem utolsósorban őrült, de célokkal felvértezett növény-, emlék-, mag-, elhagyott patkó, érdekes régi üveg, váza, kóró gyűjtő. Na, gondolom ennyi elég lesz. 🙂
Bejártad Európát, dolgoztál kertészeti szempontból érdekes helyeken. Hogyan jutottál el külföldre?
A külföldre jutásom első lépcsőjéért apukám felelt, mondta, hogy szerinte kint több van ebben a kertészkedésben, mint idehaza. Igaza lett. Aztán persze nem lehet elfelejteni azt sem, hogy Kósa Géza adta meg az első irányvonalakat szakmailag a történethez. Az első angliai két hónapom után, már éreztem, hogy nekem ide vissza kell jönnöm. Két hónap igazából semmi kint, de ettől a ponttól kezdve már mindent a saját szakállamra intéztem. Persze iszonyat sok segítséget kaptam útjaim során, a már kint élő és kertészkedő többi magyaroktól, de az angoloktól, skótoktól, hollandoktól, szlovákoktól stb. is, amiért nem tudok még most sem, így lassan tíz év távlatából is elég hálás lenni.
Milyen tapasztalatokat szereztél? Mit érzel a legnagyobb különbségnek az itthoni tapasztalataiddal összehasonlítva?
Tudod, ez a kertészkedés is, mint nagyon sok más egyéb is az életben, az igaz barátságokról is szól. A tanulság az lett számomra, hogy hiába lesz az emberből egy kicsit többet látott szakmai barbár, ha nem tudsz jófej emberré is lenni ezek mellett, ami ebben a közegben is igencsak előnyös dolog tud lenni. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egész képből nem lehet kihagyni az ember lelkének és jellemfejlődésének pszichológiáját sem, amik amúgy egy csomó más egyéb mindenre kihatnak körülöttünk a későbbiekben.
Bevallom, én sohasem a pénzért mentem nyugatra, hanem azért mert érdekeltek folyamatok, gyakorlati, kétkezi praktikák. Nem érdekelt, hogy nincs egy vasam se, akkor is elmentem és kijártam, és büszkén mondhatom, hogy ez a röpke tízéves kaland bennem hagyta a nyomát rendesen.
Milyen emberek voltak rád a legnagyobb hatással a kertészkedés terén?
Ez olyas valami, ami folyamatosan alakul mindenkivel. Nem szeretem, amikor valaki elkezd rajongani egy-egy nevesebb figuráért. Sokkal jobb, ha van több emberke, akinek az elképzeléseiből lehet elemeket, ötleteket átemelni a sajátunkéba. Hiszen soha nem lesz kétszer ugyanolyan környezet vagy körülmény körülöttünk, mint az általunk nagyra tartott személyek körül.
Én eleinte rengeteget olvastam a növénygyűjtők életéről, főleg Skóciában, ahol George Forrest vagy éppen a francia misszionáriusok Kelet-Ázsiai kalandjai és növénygyűjtéseinek története valami iszonyatos nagy hatást gyakoroltak rám. Aztán persze rájöttem, hogy ez nem az én zsebemnek való, hogy Ázsiába járkáljak, így kerültem később közelebb a balkáni, keleti mediterrán régióhoz.
Aztán persze olvastam Christopher Lloyd könyveit is, mindenkinek előszeretettel ajánlom, meg Beth Chatto-t is jó szívvel. Ezekben az írásokban nem feltétlenül csak szakami tartalom a lényeg, hanem azok a kerti bölcsességek is, amik folyton velem vannak és mosolyognak kifelé belőlem is. Aztán jelenlegi érdeklődésemet Peter Korn, John Little, Benny Hawskbee, Toby Shuall Zophian Plants kertészete, Olivier Filippi munkássága, vagy éppen Görögországban Eleftherios Dariotis (Lefteris) és Lucie Willan mozgatják nagyon, de még azért talán tudnék sokakat emlegetni.
Az egyik legnagyobb lelki és szakmai hatást mégis rám a De Hessenhof kertészet gyakorolja, ahol volt szerencsém dolgozni is néhány hónapot Hollandiában. Itt nyertek értelmet számomra az utazással töltött hosszú éveim, itt értem lélekben haza, innen merítkezik és építkezik az, amit ma csinálok.
Persze én közben kevergetem az ötleteket, koncepciókat, tartom a kapcsolatot majd mindenkivel, így ma már van lehetőség a szakmai eszmecserékre is, még innen a távolból is, ami folyamatosan fűti a fantáziámat és nem hagy nyugodni, folyton kertészkedem miattuk :). Azt hiszem, egyszer talán Hamvas Béla mondta, hogy:
“Nem akkor érsz célhoz, ha már mindent kimerítettél, hanem ha megtalálod a kimeríthetetlent.”
Na, erre bátorítanék én is mindenkit, hogy találja meg saját kimeríthetetlenjét, a kert, a növények, a természet mind ilyenek.
A sok külföldi csodakertből mi valósítható meg Magyarországon?
A szakmai tapasztalatokról rengeteget lehetne mesélni, ezt itt részleteiben úgy sincs sok értelme elkezdeni elregélni. Ami nagyon fontos, hogy sokan innen a kelet-európai régióból kimennek a nyugati kertkultúrába és hasra esnek. Így jártam első pár alkalommal én is, de ebből a delíriumos álomból érdemes felébredni, hiszen amit ott látunk, az egy számunkra elérhetetlen és megvalósíthatatlan utópia, amit rohadtul nincs értelme kergetni.
Ezek a dolgok nekem évek sora és tapasztalatok tömkelege után kezdett világossá válni, hogy itt más eszközökkel kell majd operálni, olyat kell létrehozni, ami az ötletek, a koncepciók, a hozzáállás és a kétkezi gyakorlati fogások szintjén nyugati, de egy más klimatikus, kulturális, gazdasági, ökológiai háttérre építve egyedi formát is ölthet, ha éppen a dolgok tisztában lennének a fejekben.
Ami hozzánk eljut a fősodratúbb médián keresztül a nyugati kertekről, az igazából csak a felszín, de alatta sokkal, de sokkal több van, amit úgy nem veszel észre, ha csak látogatóként kiugrasz kertet nézni egy-két hétre. Ezekhez ott kell élni, dolgozni mint a güzü, bebizonyítani, hogy még akkor is, ha te ott egy messziről jött senkifia vagy, attól még tudsz minőségi, kreatív kemény munkát kiadni a kezed közül.
Ezek a tapasztalatok a tévén nem jönnek át, és csak folyamatos nagy melléfogásokat eredményeznek. Én arra törekszem, hogy a kertészkedés menő, nem csak szakmai, de lelki-emberi oldalai is ki legyenek domborítva. Az, hogy lehet ezt stílussal is csinálni. Nemcsak karótnyelt professzorokat kell elképzelni, hanem jófej csajokat és csávókat.
Szoktam mondogatni: We need more plant punks and plant monks.
(Több növénypunkra és növényszerzetesre van szükség.)
Na, úgyhogy elő a tarajakkal meg csuhákkal, aztán lehet tolni a dolgokat szépen.
Mit jelent az, hogy valaki plantmonk?
Ezt amúgy az angol a plantsman kifejezéssel illeti hivatalosabb formában, de a lányok kedvéért én folyton hozzáteszem, hogy plantswoman is ez, hiszen, mint olyan nagyon sok más egyebet is, kár nemekhez kötni, nem ettől függ a dolog, és bárkiből lehet ilyen karakter, ha azt szívvel-lélekkel csinálja.
És, hogy kit nevezhetünk ilyen emberkének? Igazából átfogó növénytudással rendelkező növényőrülteket lehet ide sorolni, akik az évek alatt rengeteg gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek egy vagy akár több növénycsoport nevelését illetően is, a kert és a kertészkedés a lételemük és életformájuk is egyben, amit átsző a belőlük áradó életszeretetük.
A plantpunk & plantmonk kifejezést mi találtuk fel kb., úgyhogy leírva, szerintem, nem nagyon fogsz vele még angolul sem találkozni. A görögországi utamon tavaly ezek így előkerültek, mert mi van azokkal, akik nem a fősodratú, nyugati kertkultúrában, hanem azok perifériáin, vagy épp azokon kívül mozognak?
Mi van akkor, ha valaki egyszerűen csak szereti a növényeket? Szenvedélyesen gyűjt valamiket, netán a kreatív kiteljesedéséhez a kert is felületként szolgál. Viszont ezek sem a médiában, sem sehol másutt nem jelennek meg, mert egyszerűen nem ez számára lényeg, hanem pont az, hogy ez egy megszállott, önmaga jókedvéért, a kertészkedés nyugtató hatásai miatt csinálja mindezeket. Sokszor akár igen profi módon is, viszont a szereplési vágy az nem kerül központi helyre, kerüli az ilyen helyzeteket, netán a neves felkérésre is nemmel válaszol.
Na ez az, ami kb lefedi a perifériás plantsman kifejezést, mert innen nézve, ez valahol vagy egy elvonuló vagy egy lázadó magatartás, ami szerintem minden esetben adhat egy érdekes stílust és karaktert az egyes figuráknak.
Érdemes-e utánozni az Angliában és Hollandiában található kerteket?
Totál őrültségnek tartom azt, hogy fejetlenül menjünk és vak módon másoljuk azt, amit nyugaton látunk. Már csak azért is, mert azt már kitalálták, és ha ide berakjuk ugyanazokat, akkor az itt olyan tökre béna és snassz, egyáltalán nem egyedi, ha egy nyugati megnézi, az is azt mondja, hogy ilyen már van nálunk, na de ti, miben vagytok mások?
Van az a sztori, hogy hát a törökök nagy büszkesége Fergus Garrett a Great Dixterben. Aztán annyira nagy becsben áll, hogy készíttettek vele egy dixter ágyást valamelyik török botanikus kertben. Aki látta, az mondta, hogy hát ez a stílus olyan tökre furin hat ott, hiszen hiányzik hozzá a kontextus, nem működik a dolog.
Na, ezektől óvnék én is mindenkit, hogy ne rohanjon a magazinok és színes, szagos műsorok trendjei, álomképei után, hanem merjen kitekinteni olyan irányokba is, amiket mások még itt talán nem járnak, vagy merjen vegyíteni ötleteket, járjon a határmezsgyéken, az átfedések metszőpontjaiban.
Lépjen ki a tájba, a tájaiba, a saját belső tájába is, merje érezni a táj rezgéseit és ne csináljon műanyagot, mert az dögunalom, és egyáltalán nem lélekhez szóló, őszinte megnyilvánulás, hanem egy sablon cucc! Cucc meg most már van annyi ebben a világban, hogy lassan betemet mindenkit.
Hogyan lehetne létrehozni a mi klímánkon szép és érdekes kerteket, parkokat szerinted?
A tapasztalat nekem jelenleg az, hogy a kertészeti, növényalkalmazásbeli, szakmai színvonalat jóval magasabban kell meghúzni, mint ahogyan azt most van. Ahhoz, hogy a vonal magasabbra húzható legyen, közösség kell jófej emberkékből, akik hajlandók új utakra lépni, kitekinteni a világba, vagy csak, mondjuk, kilépni a megszokott, jól megtanult keretek közül és új irányokba kalandozni.
Igazán fontossá válik a trial and error (kipróbálás és hibázás) gyakorlata, és az ezekhez szükséges önbizalmi szint elérése.
A kísérletezni meréshez szükséges bátorság, az átalakulni tudás képessége, a folytonos elemzés, gondolkozás, alternatíva keresés szemlélete, a nehezebb utak kijárása és feltérképezése. És mindezek mellett az így szerzett tapasztalatokkal felvérteződve megállni a helyünket a nemzetközi térben is, ami a hazai, sokszor igen lehangoló hangulatok közepette is adhat egy csomó erőt, lendületet a munkához.
Mindezek olyan dolgok, amiket semmiféle intézmény nem hívatott feltétlenül oktatni, ezek az iskolák mindenkinek nyitottak, ott vannak mindenkiben, a kérdés az, hogy elő tudjuk-e mindezeket hozni magunkból, merünk-e ezeken dolgozni még a fájdalmaink árán is?
Tudod, szintén fontos lenne megértetni, hogy amit csinálunk az nem rocket science, hanem mindenki számára elérhető életfogytig tartó tanulási lehetőség, ami az esetek többségében nagyon izgalmas és érdekes dolog is, az öltönyös és makkoscipős kertészkedés ideje lejárt, itt az idő dagonyázni kicsit.
Amit még javasolnék, hogy merjünk a szárazságnak örülni, meg a növényeken kialakuló stressznek, hiszen ezeket is lehet jól használni, ha ügyesek vagyunk. Meg kell szokjuk, át kell tekernünk magunkban a szépség mérőt, átcserélni a szemüveget és előnyöket keresni a kialakuló helyzetekben, nemcsak nyafogni, hogy nincs víz meg pára meg zöld gyep, meg kutyafüle. Olyan csak az óceáni klímán van, itt az a dolga a természetes vegetációban a nyílt gyepeknek, hogy kisülnek belőle a füvek, vagy azok a fajok, amelyek a koratavaszi nedvességgel még muzsikálnak egy darabig, de utána nyugalomba vonulnak.
Csókolom, ez már nem mostani keletű dolog, de ez a klíma olyan új és nagyon perspektivikus növények tömegének teszi lehetővé a megmaradást, amikről eddig nem nagyon álmodozhattunk. De ahhoz, hogy megtudjuk, hogy melyek ezek a növények, ahhoz elsőként ki kell őket próbálni, hogy kiderüljön.
Így aztán a feladat eléggé nagy és sokaknak fájni fog, de a növénypaletta lecserélése, átalakítása az egy olyan kulcsfontosságú dolog lesz, amit nem lehet elég korán kezdeni, hiszen máris itt vagyunk a krízis kellős közepén.
Szerinted mi a legfontosabb tényező ahhoz, hogy az emberek elfogadják ezeket a nálunk még igencsak újdonságnak számító, természetes hatású kerteket, területeket?
Az biztos, hogy a public outreachben (nyilvános tájékoztatásban) is sokkal, de sokkal jobbá kellene válnunk. Mert ez így nudli, hogy csinálunk valami, akár még szép és esztétikus ültetést, de alig van róla valami infó kint, és még az is rohadtul kevés, pedig lehetne egy csomó workshopot is szervezni rá, hogy akik ott élnek is, tudjanak a helyhez kapcsolódni, értsék a miérteket, esetleg saját kezűleg is hozzá tegyenek az egészhez.
Persze tudom, hogy ez egy más kultúrközeg, mint nyugaton, de én azt nem állítanám, hogy itt aztán tényleg senkit nem érdekel már semmi, szerintem egy csomó ember van, aki arra vár, hogy emberarcú közösségek tagja legyen. És látod, megint itt vagyunk a közösségeknél, szóval több szerveződésre volna szükség, ahol előremutató ötleteket lehet elsajátítani.
Ilyeneknek látom én most pl. a permakultúrás képzéseket is, és nagyon örömteli, hogy vannak és van is rájuk igény, de mindezek a gondolatok kiterjeszthetők simán a közterekre, közparkokra, magánkertekre is, hiszen a lényeg az lenne, hogy minél több funkciót tudjunk összerétegezni a rendelkezésünkre álló,
sokszor irtózatosan változatos terekbe úgy, hogy az még ráadásul minél kevesebb
környezeti terheléssel járjon a nyomunkban.
A másik fontos tényező, pedig a növényekhez kapcsolódó, megélt történetek gyűjteménye.
Rendszeresen szervezel többnapos, növénygyűjtögető túrákat Magyarországtól Görögországig. Hogyan képzeljünk el egy ilyen túrát?
Ez egy olyan másik, magasabb szintje a megszállottságnak, ami nem mindenkinek való, viszont akit érdekel, azt a szíve viszi.
Tudod én arra jöttem rá, hogy az a kert, amit én csinálok, az egy élő emlék gyűjtemény is, hiszen a növények majd mindegyike rendelkezik történettel, helyekkel amikre szívesen emlékszik vissza az ember.
Aztán a másik meg az, hogy nekem fontossá vált, hogy legyenek történeteink, legyen mit mesélni, és ezek nem mennek másképp, csak ha kitesszük magunkat a kaland és a világ nyújtotta hívásnak és nem leszünk restek meg is élni ezeket, mert így válik a mesélendő történet élménnyé és hitelessé.
Az biztos, nem nyaralni járunk, hanem dolgozni, ami sok odaadást igényel, bár bevallom az évek során nekünk ez vált a nyaralásunkká, hogy kint vagyunk terepen, érdekelnek a növényföldrajzi mintázatok, a variációs lehetőségek tárháza ez, az élőhelyek jellegzetességei. Egyáltalán, hogyan lehetséges megérteni legalább egy picit is, hogy a természetes élőhelyen mi történik, és hogyan lehet ezt kerti, közterületi, növényalkalmazási, termesztéstechnológiai nyelvezetre lefordítani?
Nem beszélve arról, hogy a balkáni kocsmákban jó sörözni, rakizni, szárnyal ott a lélek és igen szabadon érezheti magát. Ez egy olyan életstílus, ami ugyan kemény, de belazít egy életre.
Mi alapján választasz ki egy növényt begyűjtésre érdemesnek?
Igazából a belső megérzések dolgoznak, illetve az évek tapasztalatai, de sokszor az van, hogy bárminek lehet éppen haszna, próbáljuk ki. Szóval a kíváncsiság is.
Persze azért vannak szempontok, pl. legyen tea növény, vagy épp az, hogy milyen ökotípusú a növény. Pl. a Sesleria autumnalis-t már évek óta gyűjtöm különböző élőhelytípusokból, mert egy igen sokféle növény és érdekelnek a fajokon belüli változatosságok, különböző termőközegekhez való alkalmazkodási képességek stb.
Aztán pedig azt is nézem, hogy mik azok a növények, amelyekben van jó variációs lehetőség, hiszen ezekből lehetséges új fajtákat szelektálni. Észre venni, ha van valami érdekes köztük és ezeket felszaporítani, hiszen idehaza szinte egyeltalán nem történik az évelők szelekciója, pedig simán lehetnének helyi fajtáink, ami szintén érdekessé tehetné a kertkultúránkat mások számára is, hiszen ez egy tök egyedi növényszortiment kialakulásához vezet.
Ma pedig az a helyzet, hogy vagy valaki csinál valami tök egyedit, vagy elvész a dögunalom és a sablonok közt, én mindenképpen az előbbit választanám.
Mi lesz a begyűjtött magokkal és növényekkel? Milyen “kísérletek” folynak a kertedben?
A magok nagyját betározom, és az év későbbi szakában próbálom őket terjeszteni minél szélesebb körben az európai piacon, mert ezekre a növényekre szükség lesz, a melegedés és szárazodás hatásai ott is érzékelhetők.
Ez azért is nagy öröm, mert kapcsolatot teremtenek a növények a szakma nagyon sok szereplője közt, egyáltalán, felrak a térképre, barátságokat sző, további inspirációt biztosít, hiszen sok a pozitív visszajelzés, ami persze jólesik, de mindezek a további kemény munkára sarkallnak, nem pedig az elszállásra.
Amúgy pedig termesztek is ezekből a növényekből jócskán, hiszen a kert az sosincs kész, folyamatosan adok hozzá, építem a magam kézműves és kísérleti módján, úgy, hogy minél több növényt ki tudjak benne próbálni. És persze ez az egész nemcsak a növényekről szól számomra, hanem az összes többi élőlényről is, amiket lehetséges bevonzani a kertünkbe.
Így mostanában már komplex élőhely tervezésnek és építésnek hívom azt a kísérleti munkát, amikben tudatosan vannak olyan épített elemek, amelyek játszanak a térrel, a közegekkel, a kitettségekkel, a mikroklímával, az élő és holt anyagokkal, az újrahasznosítás és hulladékból építkezés minden kreatív örömével, és persze azzal, hogy az ilyen szellemiségben épített kertek oázisokká lesznek, igaz persze, hogy ebben van némi kompromisszum is, de talán előremutató ötleteken gondolkozom folyton-folyvást.
Hát nem unatkozol, az már biztos! Az életed és a kertészkedés két egymástól el nem választható dolog. Elárulod, hogy mik a terveid a jövőre nézve?
Az a helyzet, hogy a kertek nagyon sok rétegében vagyok elmerülve, hiszen jelenleg hobbiból építek egy kertészetet, amihez sok utazás, hegymászás, nomád élet, szaporítás és felszaporítás, szortírozás stb. társul.
Ugyanakkor további meghosszabbításként, a Tiszakürti Arborétumot vezetem, szintén kísérleti szemmel és módszerekkel, ahol lehetőség van, a sokszor otthon kicsiben kipróbált ötleteket nagyobb felületekre is átültetni. Ilyen például a kaszáló kertészkedés is, amellyel alternatívát szeretnénk mutatni arra, hogy lehetséges extenzív módokon is érdekes, egészséges és jól működő, sok-sok ökológiai funkcióval is feltuningolt, virágos réteket is fejleszteni.
Ugyanitt kap helyet a fák és cserjék gyűjteménye is, hiszen ezekhez sok hely szükségeltetik, viszont így van lehetőség ezeket kipróbálni helyben és a tapasztalatokat összegyűjteni ezekről is. Persze mindezek nem lennének lehetségesek akkor, ha nem kapnék rengeteg sok segítséget és támogatást a barátaimtól, kollégáimtól és mindazoktól, akik érdeklődéssel és barátsággal néznek, az általunk végzett lassú, kemény, de igen eredményes, folyton fejlődő munkára.
Köszi szépen mindenkinek az eddig látogatásokat, a kalákák összes örömét, a gyűjtőutak idétlenkedéseit, a közösen megélt kalandokat, a kapott, cserélt, vagy épp hazahozott magvakat, növényeket, kedves, kritikus és bátorító szavakat. És még ez csak totálisan az eleje a történetnek, hiszen a középtávú célok között szerepel, hogy mindezekből az ötletekből és növényekből, új, referencia értékű kertek születhessenek.
További cél, hogy a kertészet nagyobb helyre költözzön, ahol több felület és nagyobb ágyások, még több kísérleti növény és szaporító egységek helyezhetők el, nem beszélve arról, hogy mennyiségben is több növényt tudnánk előállítani úgy, hiszen már így is nagyon vissza kell fognom magam, hogy miket is válasszak ki nevelésre. Utoljára pedig az is célként lebeg előttem, hogy mindezek köré építsek egy kis csapatot, akikkel lehetséges a dinamikus, kísérleti, kreatív szemléletű kemény munkát közösen megélni és örülni annak minden szépségében a begyűjtéstől a fenntartásig.
Hol találhatnak meg téged a növénypunkok és a növénymonkok?
Ha valakit érdekelnek ezek a dolgok, akkor írjon nyugodtan, vagy keressen az instán, egyelőre nem volt időm még honlappal meg egyebekkel vacakolni, mert folyton van mit csinálni kint a kertben vagy a természetben.
E-mail elérhetőség: turquoiseturtleplants@gmail.com
Képgaléria Matej kerti kísérleteiről és növénygyűjtő útjairól
Oszd meg, ha tetszett!
Iratkozz fel!
Likeold a Kerti kalauz facebook oldalát!
Ha szeretnél virágokról, kerttel kapcsolatos témákról beszélgetni másokkal, csatlakozz a Kerti kalauz zárt facebook csoportjához!
Tedd fel a kérdésed, segítünk, ha tudunk! 🙂
Az is szuper, ha megosztod a saját tapasztalatod, és segítesz vele másoknak!
Kapcsolódó cikkek
