Idén melegebb vidékre utaztam, hogy magamba szívhassam a mediterrán tájak és kertek életérzését. Nem titkolt célom volt az is, hogy rengeteg, számomra új növényt megismerjek, és az általam ismerteket pedig természetes környezetükben felfedezzem, tanulmányozzam.

Ez a poszt egy személyes élménybeszámoló, amiben sok szép kép fog szerepelni. 😀

Első nap

Egy kora reggeli géppel indultunk Marseillebe, így 11 órakor már fel tudtuk venni az autót.

Azok közé az „őrült” növénybolondok közé tartozom, akik ha tanulmányútra utaznak, nem azzal szeretnék tölteni az időt, hogy holmi szuper éttermekben várják az ebédjüket vagy egy cukrászdában kávézgatnak, sütizgetnek. Ennek köszönhetően a francia gasztronómia csodáiról csak annyit tudok mondani, hogy láttam a boltokban csigakonzervet. 😀

Első tényleges úticélunk az Alpilles Nemzeti Park volt.

Innen Montpellierbe vettük az irányt. Kis izgalom adódott, mert a navigáció kiírta, hogy bírságra számíthatunk, ha behajtunk Montpellierbe. A helyiekkel folytatott diskurzus után, melynek legutolsó mondata ez volt: „Őszintén, fogalmam sincs.”, végül a chatGPT-t hívtuk segítségül. Minden rendben volt az alapján, amit ott olvastunk válaszként, így rettegés nélkül indulhattunk el Montpellierbe, ahol az egyetem kertje volt a célpontunk.

Innen már a szállásra indultunk Pezenas cuki városba, ahol két éjszakát töltöttünk.

Második nap

Utazásunk legfőbb állomása a Pépinière Filippi volt. A 9 órai nyitásra már a kapu előtt topogtunk.

Aki elmerült már kicsit is a mediterrán kertek témájában, biztosan összefutott Olivier Filippi nevével is. Számomra ő A Mediterrán Kertész megtestesítője. Dél-Franciaországban található a kertészete, de emellett tanít is, és sok konferencián lehet vele találkozni.

Szerencsénkre Olivier és felesége, Clara is ott volt, így mindkettejükkel személyesen találkozhattunk. Számomra olyan élmény volt ez, mint mikor egy Forma-1 rajongó találkozhat Verstappennel vagy Hamiltonnal. Annyira izgultam, hogy nem jutottak eszembe a kérdések, amiket fel akartam tenni. 😀 Az utazást megelőző hosszas egyeztetéseknek köszönhetően bebocsátást nyertünk a Filippi család magánkertjébe is. Annyira boldog voltam, hogy nem is érzékeltem az idő múlását, egyszer csak arra eszméltem, hogy korog a gyomrom és dél van.

A kertben nagyon sok Lomelosia, Cistus, Phlomis és Euphorbia volt. Fontos kiemelnem, hogy a mediterrán kertekbe kavics és zúzottkő való mulcsolásnak és nem faapríték vagy fenyőkéreg.

Mediterrán energiákkal feltöltődve indultunk tovább egy másik kertészetbe, majd vissza a szállásra. Nem kellett altató… 😀

Harmadik nap

Reggel a helyi péknél vettünk reggelinek valót. Érdekes volt, hogy csak édes péksüteményeket lehetett kapni ilyen korán, úgyhogy egy igazi francia croissant azért becsúszott nekem is.

Szerencse vagy a sors keze, de éppen ezen a napon kezdődött egy nagy virágvásár Bouc Bel Air-ben. Nyilván nem volt más lehetőségünk csak az, hogy beugrunk megnézni. Szerencsénkre sok olyan kertészet is kint volt ezen a vásáron, amiket idő hiányában nem nagyon tudtunk útba ejteni. Így viszont leglább 6-7 legyet ütöttünk egy csapásra.

Késő délután elindultunk Marseillebe, hogy megnézzük a tengerparti MuCEM múzeum kertjét. A MuCEM és kertje a 2013-as kulturális fővárosi címhez kapcsolódó városmegújítási és kulturális program részeként jött létre a mediterrán térség kulturális örökségének ünneplésére és bemutatására. Ez is annyira eget rengetően jó volt, hogy folyamatos extázisban voltam. Egy külön posztot is megérne ez is.

Innen már egy másik szállásra mentünk, ami közelebb volt Marseille-hez, ahonnan másnap este indult a gépünk vissza Budapestre.

Olyan kis városban vagy faluban szálltunk meg, ahol a szálláshoz volt kert is. És ahogy már nagyon közel jártunk a házhoz, kis utcácskákon tekeregtünk az autóval. Láttunk egy esti partihoz készülődő társaságot, akik az utcára tettek ki asztalokat és ott terítettek és borozgattak. Egy pillanatra elfogott minket a vágy, hogy megálljunk és vegyüljünk a helyiekkel, de annyira fáradtak voltunk, hogy csak integettünk és mentünk tovább.

Negyedik nap

Reggel elindultunk, aztán nem figyeltem eléggé, és nem mentünk le időben az autópályáról. Ennek az lett a következménye, hogy egy másik útvonalon, egy mellékúton kanyarogva, árokpartokon meg-megállva, helyi orchideamezőkben sétálva „szenvedtük” végig kerülőutunkat. 😀

Újabb nemzeti parkot néztünk ki magunknak, a Parc national des Calanques-t. Tengerparti sziklaszirtek, mesésen kék tenger és rengeteg vöröslő szikla és kő.

Innen már csak egy gyors kitérő fért bele a szirtről látott öbölbe, ahol megmostuk a jéghideg vízben a lábunkat.

Felfrissült tappancsainkkal indultunk tovább Cassisból a reptérre. Bárcsak még több élmény tudtunk volna beleszorítani ebbe a négy napba, de mindenképpen sok szép emlékkel és tudással tértünk haza.

Köszönöm, hogy végignézted ezt a képes beszámolót. Ez egy kis ízelítő volt a dél-francia vidékről az én szememen keresztül.

Ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel, ha tetszett!

---

---

Értesülj elsők közt az új tartalmakról! Tanuljunk a növényekről együtt!

Kapcsolódó cikkek