Klímatűrő, természet ihlette kertek – Beszélgetés Szűcs Botonddal

Szűcs Botond tájépítésszel, évelőkertésszel beszélgettem a klímatűrő, természet ihlette kertekről. Fogadjátok szeretettel!

Hogyan mutatnád be magad pár szóban?

Kiskorom óta növényszerető ember vagyok, ami később küldetéstudattal, szakmai célokkal párosult. Célom az ember természethez fűződő viszonyának javítása, erre az eredendő kapcsolatra való emlékeztetés.

Munkámmal egy olyan kertkultúrához kívánok hozzájárulni, mely mindebben fontos szerepet játszhat. Mindenekelőtt növényalkalmazással foglalkozom – hogy hová milyen növény miért és milyen társításban kerüljön -, de ehhez kapcsolódóan tervezek is kerteket, s az idei évtől a termesztéssel is elkezdünk foglalkozni. Munkám során elsősorban az ökologikus, természet ihlette növényalkalmazásra fókuszálok.

Természet ihlette és ökologikus. Ezek most nagyon divatos kifejezések, sokat halljuk is, de mi is ez, és hogy kapcsolódik ez hozzád, Botond?

Persze, ezek valóban gyakran használt kifejezések, ahol fontos arra is figyelni, hogy vajon a szavak mögött megfelelő tartalom húzódik-e meg.

Az én történetemben fontos mérföldkő volt, mikor budapesti tájépítész tanulmányaim közepette megadatott a lehetőség, hogy szakmai gyakorlatra Németországba, a Hermannshofi kutató- és bemutatókertbe utazzak. Az itt eltöltött szűk három hónap nagy hatással volt rám, szakmailag a rövid idő ellenére is rendkívül sokat tanultam. A kert akkori vezetője, Cassian Schmidt vezetett be a német kertkultúrába, melyben a fenntarthatóság és az ökológiai megközelítés régóta meghatározó téma.

Ezt követően fejeztem be szakdolgozatomat, melyben a növényalkalmazás természeti előképeit tárgyaltam. Arra kerestem a választ, hogy a természetes vegetáció miként szolgálhat mintaként kertjeink számára.

Biztosan sokan jártak már úgy, hogy egy-egy kirándulás alkalmával rácsodálkoztak egy vadvirágos gyep szépségére. Ilyenkor joggal merülhet fel bennünk, hogy vajon nem lehetséges-e több hasonlóság kertjeink és a gondozatlan, ám mégis szemet gyönyörködtető, s nagy ökológiai értékű növénytársulások között. 

A kertkultúra történetében korábban is sokan tettek már fel ehhez hasonló kérdéseket, és Nyugaton napjainkban is egyre divatosabbak a különböző ökologikus és naturalisztikus irányzatok, melyek a természetes társulásokat más-más módon mintázzák. A természet ihlette kifejezést én ezen irányzatokra kezdtem el összefoglaló jelleggel használni. 

Németországban általánosak az ilyen ismeretek? Mekkora a különbség a német és a magyar kertkultúra között?

Hát, általánosnak azért nem mondanám, de sokkal többen hallottak vagy olvastak róla, az biztos.

A legnagyobb különbséget én a hétköznapi munkámhoz kapcsolódóan abban látom, hogy míg a német kertkultúra folyamatos fejlődést mutat, addig a magyar megtört a második világháború után. Mindez hatványozottan igaz a lágyszárú, évelő növényalkalmazásra.

Amikor 2019-ben én kikerültem szakmai gyakorlatra, akkor nálunk még csak éppen éledezett valami – szakmai körökben is lassacskán terjedt az információ, hogy létezik más is, több is, ami talán ökologikusabb, gazdaságosabb. Németországban ezzel szemben egyfajta kiforrott, működő kertkultúrával találkoztam, olyasvalamivel, aminek létezéséről itthon még úgy se sokat tudtam, hogy közben tájépítésznek tanultam.

Ezzel együtt azt gondolom – és a tapasztalatok is ezt erősítik -, hogy a magyar egy meglehetősen virágszerető, kertszerető nép nyitottsággal és vággyal ezen irányokba.

Úgy tudom, a szakmai gyakorlat után többször is voltál kint Németországban dolgozni. Mekkora kihívást jelent az ottani tapasztalatok átültetése hazai viszonyok közé?

Igen, az egyetem után dolgoztam valamennyit itthon, de aztán úgy éreztem, vissza kell még térjek. Szerettem volna többet tanulni a német növényalkalmazásról, s a korábbi tervezési, kivitelezési, fenntartási munkák után megismerkedni a termesztés világával is. Kiváló német évelőkertészetekben tudtunk kint dolgozni, kertészmérnök párommal közösen, nagyjából két szezont töltve kint.

Az első helyszínen az Alpok közelsége számomra is meglepően nagy tapasztalás volt, hogy mennyire más a klíma. Ezt nem lehet utazások alkalmával megtapasztalni, csak ha az ember huzamosabban is ott él valamennyit, akkor tapasztalja bőrén, mindenén. 

Másodjára tudatosan is olyan helyszínt kerestünk, ami lehetőleg sokban hasonlít a hazai adottságokhoz, de ezt csak részlegesen lehet teljesíteni. Sokat számítanak ezek a különbségek, és erről sajnos gyakorta hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor az interneten külföldi kertek képeit látjuk terjedni. Bár a német klímával szemben még mindig jóval kisebb az eltérés, mint a holland vagy angol éghajlathoz viszonyítva, de ha évelő növényalkalmazásról van szó, már ez is igen jelentős.

Számításba kell vegyük, hogy a klímaváltozás közepette más irányokba kell tekintenünk, ha jövőbeli, mediterránba hajló klímánkra kipróbált, tűrőképes növényeket keresünk. A szárazságtűrésről, annak fokozatairól és a hőtűrésről minden bizonnyal sokat kell majd beszélni az elkövetkezendő években.

Egyre nagyobb kihívás lesz a késő nyári időszakban is virágzó ágyásokat alkotni, főleg ha mindezt víztakarékosan szeretnénk elérni. Mint minden változásnak, ennek is vannak természetesen előnyös vonatkozásai, ami megnyilvánul a korábban fagyérzékenynek tekintett növények egyre megbízhatóbb alkalmazhatóságában. 

Érdekes összefüggés továbbá, hogy mivel a klímaváltozás nemcsak minket érint, hanem példának okául Németországban is jelentős növényalkalmazási kihívás, nekik is szükségük lenne mind tűrőképesebb növényekre. Ha azt nézzük, hogy a jövőben náluk sok tekintetben a magyarországihoz lesz hasonló a klíma, ilyen növényekért éppenséggel fordulhatnának hozzánk is.

Ezért gondolkodtok abban, hogy megpróbáltok egy kisebb kertészetet is kialakítani? 

Természetesen igen, mert látom a hiányosságokat és a magunk szintjén megpróbálunk tenni valamit. Ennek az elhatározásnak ugyanakkor más okai is vannak. Olyan szakemberként, aki jóformán csak a növényalkalmazással kíván foglalkozni, muszáj minél több ismeretet szerezni a növényekről.

Ennek egyik legkézenfekvőbb módja – ami gazdasági szempontból is értelmezhető -, ha saját anyanövényágyásokkal, szaporítási tevékenységgel is foglalkozunk. Ehhez hozzá tartozik, hogy az anyanövényeknek nem feltétlen szükséges raszteres elrendezésben állniuk, egyúttal részei lehetnek egy izgalmas kísérleti ágyásnak is.

Az utóbbi időben egyre mélyebben foglalkoztat a kérdés, hogy a talaj mennyire befolyásolja a dolgokat? Te mit gondolsz erről?

Nos, igen, ez egy olyan további tényező, ami hajlamos nagyon megbonyolítani a feladatot. Nem elég ismerni a növények általános tűrőképességét, a talajadottságok még nagyon sok mindenen változtathatnak. Van például olyan növény, ami kötött, mélyrétegű talajon remek szárazságtűréssel bír, míg egy sovány homoktalajon csak senyved.

Valójában itt is minden mindennel összefügg és az egyes szituációkat csak komplexen lehetne jól értelmezni. Az élettelen tényezőkön túl ide tartoznak az élők is, hogy a növények milyen hatást gyakorolnak a másikra, miként viselkednek egymás társaságában.

Igazándiból ez az egész olyannyira összetett, hogy a legjobb szakmabeliek sem azért tudnak jót alkotni, mert ezeket mind ismerik, hanem mert tudják, hogyan lehet minimalizálni a hibákat, és úgy alakítani a kiültetéseket, hogy az esetleges hibák ne legyenek túl feltűnőek. 

Neked voltak olyan munkáid, ahol ennek ellenére valami nagyon balul sült el?

Van pár olyan az első munkáim között, ahol már másképp csinálnék dolgokat. Előfordult például, hogy én is nyugati mintára kezdtem el bizonyos növényeket alkalmazni, de kiderült, hogy ezek nálunk a forró nyárban egy, max két hét alatt elvirágoznak és utána könnyen meg is csúnyulnak. Olyan is volt, hogy alábecsültem a talaj szerepét, azt gondoltam, egy kisebb talajcsere vagy az ásványi mulcs révén nagyobb hatást lehet elérni, jobban meg lehet változtatni az alapvető adottságokat.

Összességében azonban azt mondhatom, hogy ezek a hibák sosem voltak túl durvák és könnyen észrevehetők. Van ugyan egy-két munka, ahol ma a tervezetthez képest nagyon eltérő állapotok láthatók, de ezek egytől-egyig a fenntartásnál csúsztak el. Ez egy olyan terület, ahol sokat kell fejlődjön a szakma, de ehhez összefogásra is szükség van.

Meggyőződésem, hogy akkor válhatna újra sikeresebbé az egész zöldfelület-gazdálkodási ágazat, ha a végső produktum, a kertek minél több embert  képesek lennének megszólítani. Ha olyan életminőség-javító tereket tudnánk létrehozni, melyekre érdemes áldoznia a társadalomnak, melyek a kor kihívásainak megfelelően ökológiailag és gazdaságilag is fenntarthatók, de szépek és kulturálisan is értelmezhetők.  

Én a magam részéről úgy alkalmazkodom, hogy bár specializálódom a tájépítészeten belül, a növényalkalmazásban igyekszem integráltan kezelni a tervezés, kivitelezés, fenntartás, sőt a termesztés területeit is. Igazából ezt nemcsak az ideák, hanem a szükség is így hozta magával, hiszen Németország után nekem is alkalmazkodnom kell valahogy a hazai – nem csak klimatikus – viszonyokhoz. Úgy láttam, hogy másképp nem tudok igazán minőségi, jövőbe mutató módon dolgozni. 

Végszóként mit tanácsolnál azoknak, akiknél nagyon alacsony a csapadék és a növényeik sokszor kiszáradnak?

Ezt a kérdést alapvetően két különböző irányból lehet megközelíteni.

Lehetséges javítani a viszonyokat nemcsak több öntözéssel, hanem talajtakarással, mulcsolással, talajjavítással is. Ezzel is érhetünk el látványos eredményeket, de bizony ez sokszor valóban kevésnek bizonyul. Ilyenkor érdemes alapvetően másképp gondolkodni ágyásainkról.

Amellett, hogy jóval szárazságtűrőbb növényeket alkalmazunk, szerves helyett ásványi mulccsal, érdemes lehet megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy mi van, ha a téli mellett elfogadjuk a nyári nyugalmi időszakot is.

Sok szárazságtűrő, gyakran a Mediterráneumból származó növény nyár elejére, de legkésőbb nyár közepére már túl van virágzásán és az aszályos időszakot nyugalmi állapotban vészeli át. 
Bár ez szükségszerűen virágszegény időszakot jelent, ennek is megvan a maga esztétikája. Díszítenek a különböző színezetű és textúrájú lombok, az érdekes magszárak, a növények habitusbeli változatossága, a levegőben akár mediterrán illatokkal. 

Ügyes tervezés mellett ilyenkor sem maradunk szép nélkül a kertben, jóllehet kevesebb vízre és munkára van csak szükség.

Szűcs Botond elérhetősége

E-mail: termeszetihlettekert@gmail.com
Telefon: +36 30 538 1915
Instagram: @doronicum_hungaricum

Ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel, ha tetszett!

---

---

Értesülj elsők közt az új tartalmakról! Tanuljunk a növényekről együtt!

Kapcsolódó cikkek