Sok olyan téma van, amiről nem lehet eleget beszélni. Ilyen a biodiverzitás is. De mi is a biodiverzitás? És hogyan változik napjainkban?

A biodivezitás egyszerűen annyit jelent, hogy biológiai sokféleség.

A Földön kialakult, rettenetesen színes, érdekes élővilág képes volt olyan speciális képességeket, túlélési stratégiákat kifejleszteni, amivel a legnagyobb eséllyel túlélheti a környezeti hatásokat, élőhelyi adottságokat.

A sokféle élőhely sokféle élőlényt eredményezett, amik természetesen módon alkalmazkodtak a környezetükhöz. És ez a fajgazdag élővilág pedig önmagát szabályozva egy természetes egyensúlyban volt képes élni.

Ez az egyensúly azonban mostanra felborult, inváziós fajok terjednek tömegesen, másrészt a fajok kihalása egyre nagyobb ütemű. De miért is jelent ez problémát?

Miért fontos a biodiverzitás megőrzése?

A biodiverzitás, vagyis a fajok biológiai sokfélesége az a élet kialakulásával kezdődött, az évmilliók alatt folyamatosan változott, és ma is változik.

Önmagában nem az a baj, hogy egy-egy faj eltűnik, mert ha a Föld történetére tekintünk vissza, akkor a környezeti viszonyok változásával ez mindig is megtörtént.

Sajnos, most nem egy természetes folyamat miatt csökken a fajok száma, nem egy meteorbecsapódás vagy jégkorszak okozza ezt, hanem az emberi szennyezés és az emberi pusztítás következtében oly mértékben megváltozik a természeti környezet, ami néhány faj megélhetését lehetetlenné teszi. És ez a probléma.

És az a tendencia, az a mérték, ahogy most pusztulnak ki a fajok pusztán azért, mert megszüntetünk természetes élőhelyeket, kiirtjuk az erdőket, szennyezzük a vizeket, monokultúrákat hozunk létre a mezőgazdaságban, vegyszereket használunk, az nagyon nagy veszélyeket rejt magában. A jövőnk, unokáink élete válik veszélyeztetetté a mostani döntéseink miatt.

Az élőlények egy biológiai lánc szerint épülnek egymásra, mindegyiknek megvan a szerepe, még a gyomoknak is. Ha hiányzik néhány láncszem, akkor a tápláléklánc ráépülő többi tagja éhezik, megsínyli ezt, mert felborult az egyensúly.

Ha a biodiverzitás szemszögéből nézzük, akkor beszélhetünk egyáltalán gyomokról? Mit tekintünk gyomnak?

Az egyensúlyban lévő természetes ökoszisztémákban nincsenek gyomok. A gyom olyan növény, ami ott fejlődik, ahol mi – emberek – nem szeretnénk, hogy nőjön.

A természetben nincs olyan, hogy hasznos növény vagy káros növény, hasznos állat vagy káros állat. Ezek emberek által kitalált kategóriák. Semelyik élőlény nem felesleges. Ha az ember ezt belátja, és minden élőlénynek teret ad a Földön, akkor óvni fogja ezzel a Földet. 

Mostanában sokszor hallhatjuk a méhlegelő kifejezést. Hogy kapcsolódik ez a biodiverzitáshoz?

A médiában az utóbbi időben sajnos pejoratív felhangja lett a méhlegelőnek, a biodiverzitásnak.

A biodiverz önmagában nem azt jelenti, hogy elvadult kertjeink, zöldfelületeink vannak, hanem azt, hogy sokféle növény van benne, melyek megfelelő környezetben, számukra kedvező élőhelyen nem szabályos rendben, hanem vegyesen, társulásként élnek együtt.

Minél többféle növény van a kertünkben, annál többféle rovar tud azokon megtelepedni, és így az ezeket elfogyasztó élőlények, például a madarak, sünök, is a kertünk lakói lesznek. Természetesen, ahogy lépkedünk felfelé a tápláléklánc piramisában, a felsőbbrendű ragadozók száma alacsonyabb, de a tápláléklánc alapját a növények gazdagsága adja, ezáltal az állati biodiverzitás mértékét is a növényfajok száma szabja meg. 

Persze van, aki azt szeretné, hogy az ő kertjébe egy hangya se, egy darázs se legyen, egy szúnyog se jöjjön, és ezért lekavicsozza, leburkolja a kertjét.

Fontos lenne tudni mindenkinek, hogy az élet nélküli, burkolt felületek létrehozásának milyen következményei vannak.  

Mi a szerepe a biodiverzitásban az őshonos fajoknak, az idegenhonos fajoknak és az invazív fajoknak? Mi számít idegenhonosnak és mi invazívnak a növények világában?

Magyarországon körülbelül 2400 növényfaj él, és ennek csupán pár százaléka az, ami az evolúció során nem itt fejlődött ki a Kárpát-medencében, hanem valahonnan külföldről ide került.

Azokat a növényeket, amik évezredek óta itt élnek, őshonos növényeknek nevezzük.

Ezeknek a fajösszetétele nem állandó, hanem a klímaváltozás hatására, mint ahogy a jégkorszakban is kis mértékben folyamatosan változott, most a felmelegedés időszakában is változik. Ez a változás egy nagyon lassú folyamat, tehát nem ettől omlik össze egy társulás vagy sem, hanem sokkal inkább emberi hatásra.

Mindig is kíváncsiak voltak az emberek arra az utazásaik során, hogy más országokban, más földrészeken milyen növények találhatóak, és ami megtetszett, és akinek lehetősége volt, azt hazahozta Magyarországra. Így kerültek be az első idegenhonos növények hazánkba. 

Az idegenhonos faj, idegen szóval egzóta, vagy adventi fajnak is hívjuk, azt jelenti, hogy nem Magyarországon honos évezredek óta.

Elsősorban az arisztokrácia kertjeibe kerültek be ezek a külhoni növények, amik szépségük vagy különlegességük miatt érdekesek voltak az úri társadalom számára. Aztán innen terjedtek el a polgárság kertjeibe, majd a paraszti udvarokba, közterületekre vagy bárhová az országba.

Ezek az idegenhonos növények csak kis százalékát teszik ki a magyar flórának, tehát néhány száz fajról beszélhetünk csupán. És ezeknek nagy része teljesen szelíd, nem válik korlátlanul terjedővé, hanem megél ott, ahol van, és csak kisebb mértékben szaporodik.

Ilyen tekintetben a lucfenyő is idegenhonos, hiszen a mai Magyarországon nem volt honos. Vagy éppen a tuják is idegenhonos fajok, és mégsem váltak invazívvá. 

Az egzóták között viszont van néhány rendkívül ellenálló és a környezethez jól alkalmazkodó faj, amely kiváló szaporodó képességgel rendelkezik. Ezek váltak invazívvá, azaz özönnövénnyé.

Ilyen a bálványfa, a zöld juhar, a gyalogakác, vagy a lágyszárúak között a selyemkóró, a kanadai aranyvessző, bíbor nebáncsvirág, az ürömlevelű parlagfű, hogy csak a szárazföldi növények közül említsek néhányat.

Ezek egy részét szándékosan, mint dísznövényt hozták be az országba, és a kertekből terjedt szét, más részük természetes zöldfolyosókon terjed, vagy a kereskedelem eszközein kerül be az országba. 

A szakirodalom úgy definiálja az özönnövényeket, hogy olyan nem őshonos fajok, melyek elterjedési területe a számukra megfelelő élőhelyen monoton módon növekszik. 

Nem minden idegenhonos növény invazív, magyarul özönnövény, de minden özönnövény idegenhonos. 

Ennek tükrében milyen idegenhonos fajokat szabad ültetni a kertjeinkbe? 

Ahhoz, hogy szinte egész évben virágzó ágyásaink legyenek, nem elég a hazai flóra növényeit alkalmazni, mert a nyári napforduló idejére, június végére elvirágzik a hazai fás- és lágyszárú növények többsége, csupán néhány faj van, ami ezt követően még virágzik.

Ha azt szeretnénk, hogy a nyár második felében is legyenek virágzó növényeink, akkor bizony az egzótákhoz, vagyis az idegenhonos fajokhoz kell nyúlni.

Ezek nagy része a nyár második felében virágzik, gondoljunk csak a préri területéről származó növényekre, a kasvirágra, a díszcsorbákra, a bugás lángvirágra, amik júliusban és augusztusban virágoznak. Vagy ott vannak az Ázsiából származó őszirózsák, de vannak Amerikából származóak is, ezek is a nyár második felében és ősszel virágoznak. De már az amerikai Asterek között előfordulnak özönnövénnyé váló fajok is, ezeket nem szabad ültetni. 

Tehát az idegenhonos növényeknek igenis helye van a kertjeinkben. Arra viszont nagyon kell figyelni, hogy ne használjunk olyanokat, amiknek nagyon nagy a terjedő képessége akár maggal, akár sarjjal, akár rizómával.

20 évvel ezelőtt Magyarországon 44.000 hektárnyi területet foglaltak el ezek az inváziós fajok, mára megtöbbszöröződött ez a szám! Óriási gazdasági károkat okoznak ezek a növények. A megfékezésük is folyamatos küzdelmet jelent.

Ha van egy inváziós növényünk, az nem mindenhol terjed, hanem minden területen azok az inváziós fajok jelennek meg, amiknek az az adott terület környezeti adottságai megfelelnek. Például a Dunántúl nedvesebb rétjein a kanadai és a magas aranyvessző (Solidago sp.) terjed mérhetetlenül, és ez nemcsak magról, hanem gyökérsarjakról is képes szaporodni. Tehát többszörös adottsága van ahhoz, hogy terjedjen, és kiszorítsa a természetes flórát ezekről a területekről.

A száraz, alföldi területeken a selyemkóró (Asclepias syriaca), az ártéri területeken a nebáncsvirág (Impatiens grandiflora), a keserűfű (Fallopia japonica) vagy a zöld juhar (Acer negundo) terjednek.

Óriási gazdasági károkat is okoznak amellett, hogy a biodiverzitást is csökkentik, hiszen szinte egyeduralmat hajtanak végre.

Nemcsak a növények között vannak inváziós fajok, hanem az állatok között is számtalan ilyen van, és újabbak és újabbak jelennek meg. Gondoljunk csak a gyümölcspoloskára, amivel most mindenki találkozik, vagy 10-20 évvel ezelőtt a spanyolcsiga jelent meg és elterjedt az egész országban. A halak között is számos inváziós faj terjedt el az országban kiszorítva az őshonos halaink egy részét.

Nemcsak Magyarországon fordulnak elő inváziós fajok, hanem a világ szinte minden országában, minden ökoszisztémában komoly problémát jelentenek, úgyhogy csak nemzetközi összefogással lehet korlátot szabni a terjedésüknek.

Nagyon nagy szerepe van ebben a magánszemélyek hozzáállásának, tájékoztatásának is. 

Azért is fontos ez, mert van egy szűk réteg, aki kedvezően tekint ezekre az inváziós fajokra, mert hasznot hajt számukra. Például az aranyvessző, a fehér akác és a selyemkóró is mézelő növények, mézüket szeretik az emberek, vagy a finom húsú angolna is jól eladható. Sajnos azonban ennek kevés a pozitív hozadéka.

Az ember folyton beleavatkozik a természet rendjébe a saját fennmaradásáért. Merre vezet ez a folyamat?

Nagyjából 8 millió faj él a bolygónkon, és ebből 1 millió már veszélyeztetett, a kihalás szélén áll. Beláthatjuk, hogy nagyon nagy a baj.

Amint az ember belenyúl ebbe a természetes láncba, felborul a természetes egyensúly. Például kiirtja a hazai erdőkből a csúcsragadozókat, akkor máris elszaporodnak a növényevő állatok, az őzek, a szarvasok. És csodálkozunk, bosszankodunk, hogy mennyi mezőgazdasági kárt okoznak. 

Emellett azt is tudjuk, hogy az ember rendkívüli módon szaporodik. Soha nem volt ennyi ember a Földön, de ezt a rengeteg embert el kell tudni tartani. Ehhez viszont iszonyatosan sok élelemre, táplálékra van szükség, amit az emberiségnek elő kell állítania. Az ehhez szükséges mennyiségeket viszont nem lehet kicsi, házi biokertekben vegyes műveléssel megtermelni. Szükséges a nagyüzemi termelés annak minden járulékos kárával és hasznával. Azért mondom ezt, hogy értsük az összefüggéseket.

Az, hogy hány ember él a Földön, hogy hogyan élünk és hogy csökken a fajok száma, ezek összefüggenek.

A Föld élőlényei közül a beporzó rovarokra különösen nagy figyelem vetül, hiszen a növénytermesztésben nagyon fontos szerepük van. Mi a helyzet a rovarokkal most a Földön?

Aki a 1980-as években vagy előtte született, az még emlékszik rá, hogy mennyivel több rovar volt akkor, mint most.

Én arra emlékszem, hogy gyerekkoromban apukám az autó szélvédőjét rendszeresen le kellett tisztítsa az utazások közben, mert annyi rovar kenődött szét rajta. Most akár egy hónapot is el tud menni az ember szélvédőpucolás nélkül.

Kutatások kimutatták, hogy az elmúlt 30-35 évben Európában a beporzó rovarok száma 70%-kal lecsökkent. Ez egy iszonyú nagy csökkenés. Vannak veszélyeztetett rovarfajok is, amik a kihalás szélén állnak.

Sajnos Kína némely tartományában már olyan súlyos a helyzet, hogy a gyümölcsfákat emberek létrákon állva porozzák be ecsetekkel, mert nincs elég rovar. Újabban beporzó drónok kifejlesztésén dolgoznak.

Aki múlt nyáron járt a Természettudományi Múzeum méhekről szóló kiállításán, ott is láthatta, szemléletes kisfilmeken “ecsetelték” ezt a szomorú a helyzetet. Márpedig, ha nem lesznek beporzó rovarok, akkor nem lesz több gyümölcs, méz és egyéb táplálék, amihez kell a rovarok beporzó tevékenysége. 

Az a nagy szerencse a rovarokkal kapcsolatban, hogy viszonylag hamar képesek elszaporodni, ha megfelelő élőhelyet találnak maguknak. Tehát ha most lépünk, még időben vagyunk, hogy megakadályozzuk a beporzó és egyéb rovarok kihalását.

Ha megfelelő élő- és táplálkozóhelyet biztosítunk számukra, akár a kis kertjeinkben, közterületeken vagy mezőgazdasági területeken, akkor megmenthetjük ezeket a fajokat.

Például a mezőgazdaságban több erdősávot, vizes árkot, vízállásos területet kellene meghagyni vagy kialakítani. A kertjeinkben nem lenne szabad rovarirtó vegyszereket használnunk, inkább rovarhoteleket kialakítani, színes virágágyakat létesíteni, amiket csak tavasszal vágunk vissza.

Tehát nem vagyunk még elkésve, de ehhez szemléletbeli változásra van szükség.

Szerinted a biodiverzitás milyen prioritást kellene kapjon egy közterület vagy akár egy magánkert tervezésénél, kialakításánál?

Magánkerteknél nincsenek prioritások, ott a kapun belül mindenki azt csinál a kertjével, amit akar. Csupán a médiának lehet hatása. De ebben is jó példákat lehet megismerni, hazai szép kerteket, ‘álomkerteket’ is bemutatnak már a tévében például, de a te blogod is nagy szolgálatot tesz ebben az ügyben.

Bizony, mindenki hozzá tud járulni a maga kertjével a biodiverzitás megőrzéséhez, és nagyon is fontos minden csepp a tengerben.

Közterületeknél a döntéshozók kezében van az, hogy a biodiverzitás milyen prioritást kap. Leginkább anyagi oldalról közelítik meg a projekteket, szóval itt is még nagyon nagy elmaradásaink vannak, de már jelentős elmozdulás tapasztalható a 15-20 évvel ezelőtti állapothoz képest.

A Green City alapelvek mentén kialakított környezetben az emberek kevesebbet betegek, hamarabb meggyógyulnak, és az igényes zöldfelületekkel rendelkező területeken alacsonyabb a bűnözés is. Ezeket az állításokat kutatások igazolják. 

A zöldfelületeknek mérhető, pozitív gazdasági hatása is van, számszerűsíthető hasznot hoz a társadalomnak, és ezekkel az érvekkel lehet meggyőzni a hosszú távon gondolkodó döntéshozókat.

Nem csupán azért kell biodiverz zöldfelületeket kialakítani, mert kevés a rovar, hanem azért is, mert jó hatással van a társadalomra. Minden mindennel összefügg.

A Green City mozgalom egy nagyon jó kezdeményezés, aminek csak egyik része a biodiverzitás, ami hozzájárul az élhető környezethez, de idetartozik az esővízhasznosítás, az anyagok újrahasznosítása és egyéb fontos területek.

Milyen tudás szükséges egy biodiverz, rovarokat támogató kert megtervezéséhez?

Magához a kerttervezéshez is igen széles körű ismeret szükséges.

Ahhoz, hogy valaki tájépítész lehessen, öt évig kell tanulnia az egyetemen, nem véletlenül. 

Viszonylag szűk a gyakorlati tudás, a növényismeret a friss diplomásoknál, így ezt mindenkinek utólag kell a szakmában gyakorlattal felszednie magára. Ez így van minden szakmánál. Sőt ezt folyamatosan kell fejlesztenie, mert változik az alkalmazható fajok és a termesztett fajok köre, ahogy a klíma is változik. Tehát egy biodiverz ágyás megtervezéséhez magas szintű, széles növényismerettel kell rendelkezni. Ez nemcsak a növény nevének ismeretét jelenti, hanem tudni kell, milyen környezeti viszonyokat kedvel, hol fejlődik a legszebben, társulásban hogyan viselkedik. 

Ahhoz, hogy biodiverz kerteket hozzunk létre, a legfontosabb a szemlélet, hogy akarjunk ilyen kerteket létrehozni, és hogy tudjuk, hogy ennek mi a haszna, és hogy miért van ezekre szükség. Ha ezt beláttuk, akkor lesz kellő motivációnk az ehhez szükséges széles növényismeret megszerzéséhez.

Nemcsak az őshonos fajok, hanem az idegenhonos, egzóta növények ismeretére is szükség van.

Tehát egy biodiverz kertet nemcsak honos fajokkal, hanem egzóták alkalmazásával is tervezhetünk, sőt nemesített fajtákat is nyugodtan használhatunk. Csupán arra kell figyelnünk, hogy hasonló természeti környezetből, azaz élőhelyről származzon, mint ahová szeretnénk őket ültetni. 

Sokan azt hiszik, hogy a biodiverzitás most valamiféle divatirányzat, trend, hóbort, ami majd elmúlik, de ez nem így van. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem elmúlik, hanem egyre inkább felerősödik. Hiszen a 24. órában vagyunk.

El kell jutnunk a tudatosságnak arra a szintjére, hogy felismerjük, hogy mi emberek nem uraljuk a Földet, hanem ugyanolyan jogosultsággal élünk itt, mint bármely másik élőlény. Hitem szerint gondos használatra kaptuk a Földet az Úrtól, nem azért, hogy elpusztítsuk. És mindenkinek felelőssége van abban, hogy milyen Földet hagy hátra a jövő nemzedékeknek.

Szakemberként gondolkodjunk el azon, egy kerttervezőnek mi a felelőssége abban, hogy milyen kert valósul meg? Szolgalelkűen ki kell szolgálni a megrendelői kéréseket vagy befolyásolhatjuk, milyen kert születik meg? Megpróbálok-e átadni valamit a saját szemléletemből?  – tette fel a kérdést Marcsi.

A tervezőnek felelőssége van abban, hogy mit ad ki a keze közül.

Hogy az a kert 10-20 év múlva is olyan lesz, amire büszke lehet, mert megfelelő növényeket választott, hosszú távra tervezett. Bár tudjuk, hogy egy kert szépségéhez nem csak jó tervezés, hanem jó kivitelezés és megfelelő fenntartás is kell. Mint egy három lábú széknek, egyik lába sem hiányozhat, különben felborul, használhatatlan lesz.

Tapasztalatom szerint meggyőzhetők a megbízók, legalább részben a növényválasztás tekintetében. A biodiverzitást mint  szemléletmódot át kell adni a megrendelőnek, mert a megrendelők nagy része nem ismeri még ennek fontosságát. Nem abból indul ki, hogy biodiverz kertet szeretne. De megfelelő tájékoztatással meg lehet értetni velük, hogy ettől gazdagabb lesz a kertjük, az életük és az unokáikért is tettek egy kis lépést.

Szerencsére én már elég jó helyzetben vagyok ebből a szempontból, mert azok keresnek meg többnyire, akik ismerik a munkáimat és ők maguk is biodiverz kertet szeretnének. 

Van olyan modern kert is a munkáim között, amiben szabályosan nyírott fák, és nagy gyepfelület van, de ott is sikerült rábeszélnem a megrendelőt, hogy a sövény virágos cserjékből álljon, és egy virágágyást is sikerült beillesztenem, ahol rengeteg nagyon szép, évelő növény pompázik, és még a vázába is kerülhet belőlük egy-egy csokor.

Mint egykori növénytermesztő figyelemmel kísérhetted a Magyarországon elérhető növények körét. Mit gondolsz a magyar kertészetek, termelők mai kínálatáról? Mennyire nehéz ma biodiverz kertet tervezni és építeni a beszerezhető növényeket tekintve?

Alapjában kellő a kínálat, hiszen a hazai termesztők 1000-2000 taxonos listákkal rendelkeznek. Ugyanakkor kettősség is van ebben. 20 évig növénytermesztésben dolgoztam, és bizony sok olyan növényünk volt, amit aztán nem tudtunk eladni, mert a tervezők, kertépítők nem ismerték, és így ott maradt rajtunk.

És sokszor kaptunk listákat olyan növényekről, amiket mi nem ismertünk, vagy nem termesztettünk, mert úgy gondoltuk, hogy Magyarországon nem alkalmazhatóak jól.

Ez a két oldal sokszor sajnos nem ér össze: a tervezői igény és a termesztői gyakorlat.

Jómagam már sok éve azt mondom, hogy kapcsolatban kell lenni egymással. Ha nem is nagy, de kisebb előrehaladások vannak etéren, annál is inkább, mert nagyon nagy lett az igény az évelő növényekre, és a kertészetek fajtakínálata is folyamatosan bővül. Örömteli elmozdulás tapasztalható. Egyre többször hallom, hogy egyes tervezők kikérik, meghallgatják, sőt elfogadják a termesztő szakember javaslatát. Már előrendeléseket is leadnak, így a tervezői igény alapján termeszthetik meg a kívánt mennyiséget. 

Előfordult velem is, hogy szerettem volna egy növényt betervezni, de nem lehetett kapni egyik hazai kertészetben sem. Abban az évben mást terveztem helyette. Aztán megkértem egy termelőt, hogy a magokból, amiket adtam neki, termessze meg nekem azt a pár száz tövet.  

Ha a tervezők azt szeretnék, hogy megvalósuljanak a projektjeik, akkor figyelemmel kell lenniük a hazai termelők szortimentjére is. Persze nem feltétlenül kell maximálisan csak abból tervezni, ami itthon kapható, mert külföldről is lehet behozni növényt, csak az sokkal többe fog kerülni, ami nem mellékes egy kivitelezés során.

Sajnos, az is tapasztalható, hogy a tervezők egy része nem elég tájékozott, nem frissíti az ismereteit, nem mennek el a faiskolákba, kertészetekbe, hogy megismerjék a növényeket. Ez nem feltétlenül csak az ő hibájuk, olyan leterheltek, hogy sokszor arra sincs idejük, hogy nyomon kövessék a projektjeiket, hogy mi hogyan vált be. És ez elég baj. Pedig rengeteget lehet tanulni abból, ha figyelemmel kísérjük a kivitelezést, ha rendszeresen konzultálunk a fenntartóval, és évek múlva is megnézzük, melyik növény hogyan fejlődik, mi az, ami esetleg eltűnt.

Fontos, hogy vegyszermentesen tudjuk fenntartani a területeket. A nemesítés iránya is, és a hazai termesztők választéka is az ellenálló fajták felé fordult. Így kiszorulnak azok a fajok, amik betegségre érzékenyek (lisztharmat, peronoszpóra, botrytis), vagy könnyen tetvesednek stb.

Én inkább a hazai termesztőket támogatom, nem csak patriotizmusból, hanem azt is szem előtt tartom, hogy az itthon nevelt növény erősebb, ellenállóbb, mint egy nyugati kertészetben, más klímán nevelkedett példány.

Összességében azt kell mondanom, hogy a hazai választékból nagyon jól lehet biodiverz kerteket tervezni és építeni.

Gyakran a parkokban, köztereken csak néhány fajból álló kiültetéseket láthatunk. Ez miért van így? Anyagi oka van, mert a telepítési és a gondozási költségek emelkednek a fajgazdag területeken?

Ha szakszerűen alakítunk ki egy biodiverz kiültetést, akkor nem drágább, hanem hosszú távon olcsóbb. Ha rosszul van megcsinálva, akkor lehet drágább, hogyha azt akarjuk, hogy szép legyen. Ehhez érteni kell, és alapos növényismerettel, szakmai tudással kell rendelkezni.

Egyébként tényleg egyre több helyen lehet már látni közterületeken is változatos növénykiültetéseket. És egyre inkább vegyesen és nem blokkokban ültetik az évelőket. És ez nagyon jó irány!

A helyes biodiverz kiültetés célja, hogy egy olyan négy évszakos társulást hozzunk létre, ami magas dekorációs értékkel bír, miközben a fajok nem nyomják el egymást. Cél, hogy egy önszabályozó rendszer alakuljon ki, és ha hagyjuk ezt az önszabályozó rendszert működni, akkor nagyon alacsony fenntartással lehet ezeket gondozni.

Ha viszont nem jó fajokat választunk, akkor egy idő után lecsökken a fajok száma, lesznek, amelyek uralják az ágyást. Emiatt lecsökken a biodiverzitás, felborul az esztétikai, formai, színbeli egyensúly. És akkor már nem lesz szép, és sokba kerül az egészet felszedni és újracsinálni.

Beszéljünk egy kicsit a magánkertekről, a házi kiskertekről is!

Van, aki azt gondolja, hogy ha nem avatkozik bele abba, ami a kertjében történik, és hagyja hogy minden magától alakuljon, az biodiverz és természetes kertet eredményez majd. Mennyire helyes ez az elgondolás? Nem lesz a vége egy átláthatatlan dzsumbuj?

Válasszuk külön, beszéljünk külön a biodivezitásról és a természetközeliségről, merthogy ez a kettő nem teljesen fedi egymást. Nyilván a természetközeliség eleve magába foglalja a biodiverzitást, de önmagában az, hogy valami biodiverz, az nem azt jelenti, hogy természetes vagy természetközeli.

Egy biodiverz kiültetésnél egy olyan ritmust igyekszünk elérni színnel, formával és textúrával, ami természetesnek hat.

Alacsony fenntartású, megfelelően összeválogatott növényekből állnak a biodiverz kiültetések vagy kertek, de nem hagyjuk a természetnek leuralni, nem hagyjuk magukra ezeket a területeket. Ha magára hagyjuk, akkor a szukcessziós folyamatnak teret engedünk, márpedig a fenntartással, pont ez ellen dolgozunk, nem hagyjuk, hogy a természetes beerdősülési folyamat végbemenjen.

A természetes kertek csak hazai, honos fajokat tartalmaznak, hiszen ettől természetesek, mert ezeket találjuk meg a természetben is.

Egy magára hagyott gyepes területen megjelenhetnek inváziós fajok is, akár cserjék is gyomosíthatnak.

Például a nemzeti parkjaink egyik feladata az, hogy ezeket a gyepes területeket rendszeresen kaszálják. Mára már sokan felhagytak a legeltetéssel, Pedig a természetes flóra úgy alakult ki, hogy folyamatosan lelegelték az állatok a növényeket. Így a kaszálás szükséges ezeknek a területeknek a megőrzéséhez. Ha nem tennék ezt meg, akkor idővel ezek a területek beerdősülnének (szukcesszió), és olyan fajok tűnnének el, melyek csak a kaszált /lelegelt réteken élnek.

Tehát ez egy nagyon érzékeny folyamat.

És ha már a természetes kerteknél tartunk, akkor beszéljünk egy kicsit a vadvirágos rétekről is.

Tisztázzuk először: Nem az a vadvirágos rét, mikor az építési törmeléken kinő a parlagfű meg a pitypang. Vagy a korábban rendszeresen kaszált gyepet egyszercsak magára hagyjuk, megfeledkezünk róla. 

Egy vadvirágos rét egy olyan stabil, beállt gyepes terület, amit nem kaszálunk le április végén – mint a gyepet általában -, hanem megvárjuk a júniusi szénakaszálás idejét. Ekkorra már a hazai fajok elvirágoznak, magot érlelnek és a kaszálással a magok újra a földbe kerülnek, és jövőre is virágozni fognak.

A paraszti gazdaságokban nemcsak szénakaszálást végeztek, hanem az őszi sarjúkaszálást is, amikor már megint más növények jönnek elő.

Egy ilyen vadvirágos réten is előfordulhatnak egyébként idegenhonos fajok, amik nem invazívak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek idővel eltűnnek ezekről a területekről.

Saját kertjeinkben milyen módon alakíthatunk ki biodiverz életkörülményeket? Mivel segíthetjük a természetet?

Ne használjunk vegyszereket, csak természetes anyagokat használjuk a kertjeinkben. A lehullott avart ne szemétnek tekintsük, hanem hasznos tápanyagforrásnak. Támogassuk a biológiai sokféleséget minden módon, élőhelyek kialakításával: kőfalak, farakások létesítésével, madárodúk, rovarhotelek kihelyezésével, fakerítésekkel. Hagyhatunk a kerítés alján hézagot a szomszéd telekre, ahol a sünök át tudnak járni.

A víz! A víz egy nagyon fontos elem, ami az egyre szárazabb, illetve szélsőségesebb nyarainkat tekintve egyre nagyobb jelentőséggel bír. A vizes élőhelyek száma rendkívüli mértékben lecsökkent, egyrészt a mezőgazdasági monokultúrák miatt, másrészt a vízszabályozások, vízrendezések miatt lecsapoltak vizenyős területeket, és ezek nagyon gazdag élőhelyek voltak. Ezek részbeni helyreállítása nagy lehetőséget jelentene az élővilág számára. 

Ha nincs víz, nincs élet.

Ha csak egy hordóból csinálunk egy kis vizes élőhelyet, azzal is már nagyon sokat tettünk, hát ha még egy 2-4 nm-es tavat is csinálunk, az meg már egyenesen paradicsom sok élőlény számára! Nyilván mindenkinek a maga kertmérete határozza meg, hogy mekkorát készít, de mindenképpen javaslom, hogy létesítsen kerti tavat vagy kisebb vízarchitektúrát, csobogót, madáritatót.

Az esővíz is nagyon nagy jelentőséggel bír, ezért gyűjtsük, ha van rá lehetőségünk. Annál jobb vízzel nem lehet öntözni.

---

Nagyon hálás vagyok Marcsinak, hogy egy tartalmasat tudtunk beszélgetni a biodiverzitás megőrzésének égető fontosságú témájáról.

Mindannyian tehetünk azért, hogy megőrizzük ezt a csodálatos élővilágot, ami a Földön kialakult!

Remélem, mindenkinek a fejében most olyan gondolatok járnak, hogy hogyan tudjuk segíteni a saját kertjeinkben vagy erkélyünkön a növény- és az állatvilágot.

Azoknak pedig, akik növénymániások, kapóra jön egy újabb magyarázat, hogy miért is kell még több fajta növényt venni. 🙂

Ha jobban szeretnének elmerülni a lágyszárú évelők világában, mert biodiverz kertet szeretnétek kialakítani, akkor szívből ajánlom az Évelőakadémia tanfolyamjait, ahol nagyon sok hasznos információt kaphattok az évelő növényekről, és Marcsit is megismerhetitek.

Most februárban is indulnak csoportok, még van pár szabad hely!
www.eveloakademia.hu

Ne felejtsd el megosztani ismerőseiddel, ha tetszett!

Iratkozz fel!

Likeold a Kerti kalauz facebook oldalát!
Ha szeretnél virágokról, kerttel kapcsolatos témákról beszélgetni másokkal, csatlakozz a Kerti kalauz zárt facebook csoportjához!
Tedd fel a kérdésed, segítünk, ha tudunk! 🙂
Az is szuper, ha megosztod a saját tapasztalatod, és segítesz vele másoknak!

Kapcsolódó cikkek