Anikóval a facebookon ismerkedtem meg, de egyből éreztük, hogy mindketten nagyon kapcsolódunk a kerthez, a növényekhez. Azonnal megtaláltuk a közös hangot, nagyon értettük egymást.
Egy hosszabb telefonbeszélgetés közben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Anikó egy igazi örökmozgó. Tele van energiával, dolgozik, sokat utazik, és hetente háromszor 8 kilométert fut, és emellett vállalja virágágyások kialakítását és beültetését is. Őrület! 🙂
A kertje Debrecenben található, és már egy jó ideje megoszt képeket róla a facebookon – mondhatom, hogy sokunk örömére.
Bennem kellemes nyugalmat ébresztenek a képei. A kertje nekem a régi magyar kertek hangulatát is hozza, de modern elemekkel és ízléses kiegészítőkkel.
Ismerjétek meg Anikót és a kertjét!
Lilla: Mi a szakmád, mivel foglalkozol? És mikor jött az érzés, a gondolat, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni a kertészkedéssel?
Anikó: Az eredeti foglalkozásom fényképész, de csak rövid ideig dolgoztam ebben a szakmában. 24 éve már, és a mai napig egy reklám-marketing cégnél dolgozom média tanácsadóként.
Lilla: Mikor költöztél a jelenlegi debreceni házadba, kertedbe? Mit érdemes tudni a kertedről?
Anikó: 20 éve vett olyan fordulatot az életem, amikor úgy döntöttem, hogy a “klasszikus magyar udvar” -ból (tudod… kis farakás, jó lesz még valamire sóder domb, tégla kupacok) kertet akarok a házam körül.
Akkor már voltak általam ültetett fák, ez adta a kertem gerincét. Van a portám közepén egy nagy diófa, Apukám hozta zsebében, 20 cm sem volt amikor elültettem.
És ezután jött egy tíz éves tanulási folyamat, amikor belevetettem magam a kertészeti szakirodalomba, amit a gyakorlatban is azonnal alkalmazhattam, kipróbálhattam.
27 éve építettük a házat, a város keleti részén. Amikor először megnéztük a telket, egy hatalmas legelő volt, tehenekkel. Úgyhogy vettünk magunknak egy 900 m2-es sárga homokos, kelet-nyugati fekvésű pucér telket.
Tavasszal kezdtük, őszre felépült a ház. Az első fa, amit akkor ültettem, egy 20 cm-es vörös tölgy volt, azóta is a házam őrzője az utcán. Később társat is kapott egy kislevelű hárs személyében.
Lilla: Hogyan alakítottad az évek folyamán? És milyen tapasztalatokat gyűjtöttél eközben?
Anikó: A kertbe ültettem fákat, mert ösztönösen szerettem volna árnyékot, aztán 4-5 év múlva kivágtuk őket, mert nem voltam még egy csomó információ birtokában. Volt rengeteg vándorló növényem, amiről sorra kiderült, hogy nem a megfelelő helyre ültettem, ezért mindig újabb és újabb helyet kerestem nekik, mire végre megtalálták a helyüket. A talajt marhatrágyával javítottam, aztán később komposzttal.
A komposztálás egy alapvető folyamat, amióta kertem van. A kert egy eldugott részén van egy gödör a talajban, egész évben oda gyűjtöm a növényi hulladékot, fűnyesedéket. Évelő növényekből ágyásokat alakítottam ki, és kipróbáltam az összeültetéseket, távolságokat, megtanultam, hogy melyik növénynek mekkora helyigénye van.
Óriási sikerélmény volt, hogy a növények, amiket elültettem, a következő tavasszal is kibújtak, és évről évre egyre nagyobbak lettek, több virágot hoztak. Téglákat ástam le, hogy az ágyásokat elválasszam a fűtől, aztán az évek során kiderült, hogy hiába tetszik nekem ez a megoldás, sajnos a tégla kifagy télen és apró darabokra esik szét. Ma már macskakő az ágyásszegély a kertemben. Soha nem gondolkodom egyenes vonalakban, ha a kertről van szó, minden ágyás úgy van kialakítva, hogy íves, ölelő, barátságos legyen.
Kerti tavat ástunk a lányaimmal, nagy munka volt, és nagy sikerélmény, amikor végre belekerült a fólia és folyhatott bele a víz. Persze algásodott az elején, aztán az évek során beállt a biológiai egyensúly. Nagy hangsúlyt fektetek a vegyszermentes növény nevelésre, és kerülök minden olyan felesleges műanyagot, amire nincs szüksége a kertemnek.
Az évek során mindig “lopom a füvet”, magyarán egyre kevesebb van belőle, mert fontosabbnak tartom a virágzó növények jelenlétét, mint a minden heti hosszadalmas, időrabló fűnyírást. Az én kertemben nincs öntöző rendszer. Ez egy tudatos döntés eredménye, hiszen nem szeretem a végleges dolgokat, sokkal izgalmasabb, ha újra és újra változtathatok a kertem látványán. Egy kert kialakítása és fenntartása türelemjáték, tanulás, alkalmazkodás, elfogadás és mindennapi örömforrás.
Lilla: Mi az, amit te szeretsz a kerttel kapcsolatban? Milyen növényekkel szeretsz dolgozni? Van-e olyan, ami tiltólistán van nálad?
Anikó: Magát a kertet szeretem.
Azt, hogy van. A csiripelő madarakat, a susogó fákat. A tavaszvárást, a napsütést, az árnyékot. az őszi lombszíneket, a folyamatosan nyíló évelőket, a kert hangulatát este a mécsesekkel, a hajnali csendet.
A lágyszárú évelők a kedvenceim. A kert kialakításakor a sásliliomok voltak a kedvenceim. Ma már a kert a kedvencem, Mostanában irtom a gyöngyvirágot és a podagra füvet az árnyékos oldalban. Na, őket biztos, hogy soha többé nem engedném a kertem közelébe sem.
Lilla: Mesélted, hogy ágyásbeültetéseket is vállalsz. Mit teszel, ha valamelyik megrendelőd tiltólistás dolgot szeretne a kertjébe?
Anikó: Természetesen észérvekkel és részletes magyarázattal lebeszélem őket a kavics tengerről, a geotextilről, és invazív, agresszív növényekről. Nem szeretnék ilyen típusú kert létrejöttében részt venni.
Lilla: Szereted a jól bevált növényeket vagy szoktál kísérletezni újakkal is?
Anikó: Így, ebben a sorrendben! 
A régi, jól ismert, megbízható növényeim mellett minden évben igyekszem figyelemmel kísérni az aktuális kertészeti trendeket nemcsak itthon, külföldi oldalakon is tájékozódom. És ha valami felkelti az érdeklődésemet, nincs megállás, amíg meg nem szerzem, és meg nem találom a számára optimális helyet a kertemben.
Lilla: Egyre több a kártevő a kertjeinkben, ezért a növényvédelem is egy nagyon fontos kérdés. Te hogyan véded a kerted?
Anikó: Az elvem az, hogy én mindent megteszek, ami manuálisan megtehető a növények védelméért, minden más esetben alkalmazkodjanak a helyzethez a kertem lakói.
Pl: amikor tavasszal kibontjuk a komposztálót, villával szoktuk átforgatni a talajszint alól a talaj fölött lévő tárolóba. Minden egyes villával átdobott adagot átnézek, és kiszedem belőle a lóférget, pajort.
Ha látom, hogy tetvesedik az általam csak “mákos bokornak” 
becézett kerti hibiszkusz, vagy a rózsák, nekiállok és a slaggal lemosom a tetveket. Szóval, nem vegyszerezek. Ennyi.
Lilla: A kertedet nagyon ízléses dekorációkkal díszíted. Ezeket te készíted?
Anikó: Köszönöm a dicséretet! Igen. Én akkor érzem jól magam, ha a kerten belül is tudok hangulatot teremteni egy-egy koszorúval, dekorációkkal. Mivel több helyszín is adódik, igyekszem mindet valamilyen természetes dekorációval ellátni. Nagyon szeretem csinálni, csak sajnos kevés időm jut rá.
Lilla: Kezdő kertészeknek mit ajánlanál? Hogyan kezdjenek neki a kertnek?
Anikó: Sok türelem, elszántság, a természet figyelembe vétele, ültessetek fákat! Sok fát!
Óriási öröm a kertészkedés, hatalmas sikerélményeket lehet elérni, ha valaki megérti a rendszert. Fák-bokrok- évelő növények összhangban, egymást segítve fogják boldoggá tenni a lelkes kertészt, és ő a növényeit.
Lilla: Milyen olcsó, de jó megoldásokat ajánlanál nekik?
Anikó: Húúú Lilla! Ez nagyon nehéz. Nincs olcsó megoldás. Én is olcsó, valahonnan kiásott és nálam elültetett fűzfákat nevelgettem 10 évig, és utána ki kellett vágni.
Én pont inkább azt javasolnám, hogy inkább kevesebb legyen, vagy kisebb léptékkel haladjon a kert, de áldozzanak az emberek a növényekre. Minőségi árnyat adó fákat, minőségi, magyar termelőtől származó növényeket vegyenek.
Kövessétek Anikót!
Anikó rendszeresen oszt meg fotókat a facebookon és az instagramon, itt tudjátok őt követni:
Facebook: https://www.facebook.com/kishazikertdebrecen
Instagram: https://www.instagram.com/kis_hazi_kert_debrecen/
Weboldal: https://kishazikert.hu/
Képek Anikó kertjéből, dekorációiról
Oszd meg, ha tetszett!
Iratkozz fel!
Likeold a Kerti kalauz facebook oldalát!
Ha szeretnél virágokról, kerttel kapcsolatos témákról beszélgetni másokkal, csatlakozz a Kerti kalauz zárt facebook csoportjához!
Tedd fel a kérdésed, segítünk, ha tudunk! 🙂
Az is szuper, ha megosztod a saját tapasztalatod, és segítesz vele másoknak!
Kapcsolódó cikkek
