Új sorozatot indítok “A rét virágai” címmel, melyben a kertekben is alkalmazható, gyönyörű vadvirágokat mutatom be. Az első növény, amit bemutatok a varfű (Knautia), ami hazánkban is honos, sőt van védett alfaja is.

A varfű a mácsonyafélék családjába tartozik, de a legfontosabb tudnivalók róla inkább ezek:

• természetes élőhelye a pusztai rétek, hegyi rétek, homoki rétek, kaszálók
• 60-120 cm között változik a magassága
• szárazságtűrő
• a rovarok nagy kedvence
• hosszú virágzási ideje van (június – szeptember)
• szuperül illik a természetes hatású és a romantikus kertekbe is
• cserépben is tartható

Amit tudni érdemes a varfűről

Talaj	Jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. Típus: Homokos, vályog, agyagos. pH: semleges, lúgos
Fényigény	Napos fekvés
Vízigény	Alacsony
Szárazságtűrő	Igen
Virága	Lila – bordó – nyáron és ősszel (június-szeptember)
Magasság	60-120 cm
Szélesség	30-60 cm
Télállóság	télálló -20 fok alatt is
Gondozás	Nagyon fontos, hogy jó vízelvezetésű talajba, napra vagy enyhe árnyékba ültessük. Tavasszal kell visszavágni az elszáradt virágszárakat.
Szaporítás	Tőosztással tavasszal vagy magvetéssel.
Veszélyesség	Nem ismert.
Növények, amikkel jól mutat társításban	Varjúháj (Sedum), Pereszlény (Calamintha), Ürömfélék (Artemisia), Kúpvirágok (Rudbeckia), Díszgyertya (Gaura), Izsópfüvek (Agastache), Szamárkenyér fajták (Echinops), Bíbor kasvirág (Echinacea), Ernyős verbéna (Verbena bonariensis), Veronikafélék, Cickafark (Achillea), Gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina),  Díszcsorba (Liatris spicata), Zsálya (Salvia), Macskahere (Phlomis), Kékszakáll (Caryopteris), Őszirózsák (Aster / Eurybia), Árvalányhaj (Stipa)

A varfű gondozása

A varfű egy viszonylag rövid életű évelő, nagyjából 3-4 év után elhal, de ez ellen tehetünk!

Egyrészt, mivel klasszul önveti magát, nem fog teljesen eltűnni a kertből. Természetesen foghatunk is magot róla, és mi elvethetjük. Másrészt tavaszi tőosztással is megfiatalítjuk a növényt.

Helyigénye viszonylag nagy, elágazó ágrendszere akkor érvényesül szépen, ha van elég tér körülötte, füvekkel kifejezetten jól mutat. A tavasszal dúsan növekedő levelei leárnyékolhatják a túl közel ültetett évelőket.

Jó vízelvezetésű talajba, napos esetleg enyhén árnyékos helyre ültessük.

Sokáig díszít virágaival, ősszel pedig majd a struktúrájával lesz kontrasztos, ha füvekkel társítottuk.

Tavasz elején szoktam visszavágni az elfagyott, elhalt részeket, és összeaprítva a növény köré szórom.

A varfű szaporítása

Remekül szaporítható magról. A legkényelmesebb egyből helyre vetni ősszel, mivel hideghatás kell a magoknak a csírázáshoz. Vethetjük a magokat hidegágyba is szintén ősszel. A magokat csak vékonyan szórjuk meg szitált palántafölddel vagy vermikulittal, mert fény is szükséges a csírázáshoz.

Beltéren is vethetjük, de ez az út nem mindig sikeres. Többnyire a hideghatás hiánya miatt, ami természetesen hűtéssel és utána akklimatizálással megoldhatunk, de igencsak körülményes, mert viszonylag hosszú ideig akár 4 hétig is kell hűteni őket.

Tavasszal tőosztással ösztönözhetjük a növényt a megújulásra.

A varfű fajai, fajtái

Szerencsére a nemesítők is felfigyeltek a varfüvekre, így klassz fajtákat is vehetünk már kertészetekben.

Mezei varfű – Knautia arvensis

Hazánkban is honos varfű, homokos réteken, kaszálókon gyakori. Virága halványrózsaszín.

Macedón varfű – Knautia macedonica

Erős, lilásbordó virágaival igen különleges növénynek számít. Virágzása igen hosszú. Szuper kertészeti fajtái:

• ‘Red Knight’ – a lenti képen is ez a fajta látható
• ‘Thunder and Lightning’ – kompakt fajta, tarka levelekkel
• ‘Melton Pastels’ – Sötétrózsaszín virágú fajta
• ‘Mars Midget’ – kompakt, rubinvörös virágú

Magyar varfű – Knautia drymeia

40-60 cm magas, levelei egyszerűek, párosan, egymással szemben állnak.

Kitaibel – varfű – Knautia kitaibelii

80-150 cm magas, hasonlít a mezei varfűhöz, de virágai sárgásfehérek. Fokozottan védett fajunk.

Egy kis varfű-tudomány

Timivel sokat szoktunk növényekről diskurálni. A varfüvek kapcsán Timinek az volt a megfigyelése, hogy a mezei varfű (Knautia arvensis) a kaszálókon sokkal alacsonyabbra nő, mint a kertjében. És az sem annyira megszokott, hogy egy növény magassága ilyen nagy intervallumban mozogjon.

Nagyon érdekes, megfigyeléseken alapuló kísérletet találtam a neten, amit a potsdami és a berni egyetem munkatársai végeztek a németországi Jénában.

A mezei varfüvet vizsgálták különböző fajgazdagságú tesztágyásokba vetve. Külön vizsgálták a füvek és pillangósvirágúak (nitrogénmegkötők) hatását is, illetve a létrejött, új varfűgenerációk tulajdonságait. Illetve átlagos kerti körülmények közé is vetettek mezei varfüvet (mint amilyen, mondjuk, Timi kertje)

A tanulmány többek között ezekre a következtetésekre jutott:

• A fajgazdag parcellákban csökkent a varfű termékenysége, azonban az utódegyedek nagyobb változatosságot mutattak (pl a levelek szélességében), alacsonyabbra nőttek, mint szüleik és mint a kerti ágyásban lévők, de csökkent a lisztharmat iránti fogékonyságuk.
• A pillangósvirágúakkal növekedő varfű nemzedékek több magot termeltek, azonban csökkent a magok csírázási aránya.

Tehát Timi megfigyelése, hogy a kertben magasabbra nőtt a mezei varfű, teljesen egybevág a fenti kísérlet eredményeivel.

Ennyi tudományt muszáj volt megosztani. 🙂

Oszd meg, ha tetszett!

Likeold a Kerti kalauz facebook oldalát!
Ha szeretnél virágokról, kerttel kapcsolatos témákról beszélgetni másokkal, csatlakozz a Kerti kalauz zárt facebook csoportjához!
Tedd fel a kérdésed, segítünk, ha tudunk! 🙂
Az is szuper, ha megosztod a saját tapasztalatod, és segítesz vele másoknak!

Kapcsolódó cikkek